Karácsonyi szám
Jézus születésére emlékezünk, a betlehemi puszta világraszóló eseményére. Híre immár két évezrede lázban tartja az emberiség nagy többségét. Karácsonykor csillognak a szemek és egymás keblére borulnak az emberek. Fényárban úsznak a zsúfolásig megtelt templomok és a krisztushívők ajkáról örömmel száll az angyali ének: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek". Mindez azért van így, mert egykor történelmünk egén letörölhetetlenül felragyogott az üdvözítő név: Jézus Krisztus. Csecsemőként közeledett felénk: tehetetlenül, kiszolgáltatottan és szegényesen. Így jelezte, amit később hangosan hirdetett: nem hatalom, pénz és dicsőség teszi boldoggá az embert, hanem az Isten által hozott testvéri egyetértés, béke és szeretet – Cs. F., Hitébresztő A, Budapest, 46. oldal.

Kedves Magyar Testvérek!

Harminc év telt el azóta, hogy Márton Áron erdélyi püspök a gyulafehérvári székesegyházban pappá szentelt a szatmári egyházmegye titulusára. Kevés híján húsz éve annak, hogy lelkipásztori hivatásomat a bajor fővárosban gyakorolom: előbb káplánként a müncheni St. Margaret plébánián német szolgálatban és csupán „oldalagosan" a müncheni magyarok körében, majd 1984-től mint a müncheni Magyar Katolikus Misszió vezetője plébánosi címmel. Lelkipásztori szolgálatomat igyekeztem nagyon komolyan venni. Isten segítségével és gyarló emberi képességeimnek megfelelően igyekeztem teljes odaadással megfelelni annak a hivatásnak, amelyre az Úr már gyermekkoromtól meghívott és amelyet Münchenben rám bízott. Elmondhatom: még akkor is örömmel végeztem feladatomat, amikor komoly nehézségekbe, meg nem értésekbe és ellenállásokba ütköztem – mert hát ilyenekben is volt részem –, hiszen azon kevesek közé tartozom, akiknek hobbijuk a saját hivatásuk. Nekem mindenképpen hobbim a hivatásom.

Már 1984. szeptember 30-i beiktatásom alkalmával jeleztem:  „nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát.
Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja" (1 Kor 2, 1–5). Mindezt igyekeztem a II. vatikáni zsinat szellemében megvalósítani: nagy gondot fektettem a világi hívek együttműködésére az egyház közösségi életében, a liturgia szépségére és a mindezekhez szükséges irodai, gyülekezeti, klubhelyiségi, személyi, szervezeti és anyagi feltételek kiépítésére. Hogy mindebből mit sikerült megvalósítanom, annak megítélése nem az én dolgom:
Tanúskodjanak róla a tények, tetteim és mások. A magam részéről mindenképpen Isten dicsőségét igyekeztem előmozdítani, jezsuita nevelésemnek megfelelően: Mindent Isten nagyobb dicsőségére.

Ez persze nem akadályozta meg, hogy a magyarságszolgálatból is kivegyem részem, hiszen minden lelkipásztori ténykedésem egyben magyar népünk, nemzetünk és hazánk kultúrájának ápolását és a Szent István-i örökség továbbadását szolgálta. Szerettem dolgozni, népem körében élni, a közösség melegét érezni és arculatát alakítgatni: emberibbé, magyarabbá és krisztusibbá formálni. Munkámat sokan támogatták. A legtöbben. Nemrég összeszámoltam az önkéntes közreműködőket, akiknek segítségére mindig számíthattam: számuk 300 körül mozog. Nekik és mindazoknak, akik lelkipásztori munkámat segítették, különösen is kifejezem hálás köszönetemet. Isten fizesse meg minden jóságukat. Nagyon sokan megérdemelnék, hogy név szerint is megemlítsem őket. Isten, aki a szívekbe lát, számon tartja buzgó tetteiket. Ha valakit véletlenül, akaratlanul megbántottam vagy netalán megbotránkoztattam, bocsánatát kérem.
Magam mindenkinek megbocsátok és mindenkit imáimba foglalok.

Így, húsz év után nem kis melankóliával, nosztalgiával búcsúzom és közlöm, hogy egyházi elöljáróim ebből a megszokott, közvetlen és meghitt lelkipásztori szolgálatból kiszólítottak és 2002. január 1-i hatállyal új, egészen más, inkább közvetett és adminisztrációs lelkipásztori feladattal bíztak meg.
A német katolikus püspöki kar elnöke, Karl Lehmann bíboros, a Német Püspöki Konferencia 2001. szeptember 24–27-én tartott fuldai közgyűlésének határozata alapján, 2001. november 15-én kelt levelével kinevezett a katolikus magyarnyelvű lelkipásztori szolgálat delegátusának (főlelkészének) a Német Szövetségi Köztársaság egyházmegyéiben. Megbízatásomat a vatikáni püspöki kongregáció 1969. augusztus 22-én kelt „De pastorali migratorum cura" egyházi előírásai és irányelvei szerint határozta meg, szoros együttműködésben a Bonnban székelő Német Püspöki Konferencia migránsokkal foglalkozó püspöki komissziójával (XIV) és a külföldiek németországi lelkipásztori hivatalának nemzeti igazgatójával.
A kinevezés dr. Miklósházy Attila püspök felterjesztése és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyetértése alapján történt, hiszen az említett vatikáni előírások értelmében ezentúl a német és magyar püspöki kar illetékeseivel egyformán ápolnom kell a kapcsolatot. Számomra ez egy teljesen új lelkipásztori feladat, egészen más, mint amilyet az elmúlt harmincéves papi szolgálatom során végeztem. Új munkaköröm mégsem egészen ismeretlen számomra, hiszen 1996-tól dr. Miklósházy Attilának, a külföldön élő római katolikus magyarok püspökének európai delegátusaként és az ÉLETÜNK főszerkesztőjeként már ezen a téren is szerezhettem némi tapasztalatot. Új kinevezésemmel járó szolgálatom mellett, mindez továbbra is feladatom marad: a sajtóapostolkodás és a magyar lelkipásztori munka összefogása egész Nyugat-Európában.

Kapcsolatom a müncheni magyar hívekkel mégsem szakad meg, hiszen a helyi magyar lelkipásztori munkában továbbra is besegítek, ha ezt kérik és új elfoglaltságom engedi. Egyelőre rendszeresen vállaltam a müncheni magyar szentmiséket minden hónap 2. és 4. vasárnapján a Damenstift-templomban.
A müncheni Magyar Katolikus Misszió lelkipásztori ellátásáról és vezetéséről, természetesen, továbbra is gondoskodunk: Dr. Miklósházy Attila püspök atyával, Fejős Ottó főlelkészelődömmel hivatalosan kértük az illetékes német és magyar egyházi szervektől, hogy Ft. Merka János ifjúsági lelkészünket nevezzék ki utódomnak, a müncheni Magyar Katolikus Misszió vezetőjének plébánosi címmel. Merka atya a feladatot vállalta. Kinevezésére azonban még várnunk kell, ügyintézése folyamatban, de reméljük, hogy az is hamarosan megérkezik és a misszió vezetésének hivatalos átadása 2002. január 1-én tervszerűen megtörténik.

Természetesen, ezen hivatalos személyi változásokról Münchenben, ünnepélyes keretek között is számot adunk. Ezért a müncheni Damenstift-templomban:
F Vasárnap, Vízkereszt ünnepén, 2002. január 6-án 10.30-kor ünnepélyes szentmise keretében búcsút veszünk Ft. Fejős Ottó atyától, aki msgr. Valentiny Géza protonotárius, korábbi főlelkész utódaként, 1986. október 9-től 2001. december 31-ig látta el főlelkészi hivatalát és most – korára való tekintettel – nyugdíjazását kérte. Ezen szentmisén megköszönjük Ft. Fejős Ottó németországi főlelkészünknek és az ÉLETÜNK felelős szerkesztőjének a németországi katolikus magyarok érdekében másfél évtizeden át kifejtett és odaadóan végzett munkásságát, és bemutatjuk utódját, felolvassuk e sorok írójának új kinevezését.

Vasárnap, 2002. február 3-án 10.30-kor kezdődő szentmisénk keretében a müncheni Damenstift-templomban ugyancsak ünnepélyes keretek között adjuk hírül a missziónkat közvetlenül érintő személyi változást: felmentésemet missziónk vezetésétől, és felolvassuk missziónk új vezetőjének, Ft. Merka János atyának új kinevezését. Szentmise után fogadás missziónkon.
Mindkét ünnepélyes hivatali átadásra – átvételre sok szeretettel várjuk kedves híveinket, barátainkat és ismerőseinket, a Münchenben és környékén élő magyarokkal együtt.

Végezetül Istennek ajánlok és nagyon kérek mindenkit – Pál apostollal: „Mint Isten kedves gyermekei legyetek az ő követői és éljetek szeretetben" (Ef 5, 1). „Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos" (Fil 4, 8). Amit az Úr Jézus Krisztustól tanultunk és elfogadtunk, amit tőle hallottunk és példáján láttunk, azt váltsuk tettekre, s velünk lesz a béke Istene. Neki legyen dicsőség mindörökké.

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!

Szívélyes lelkipásztori üdvözlettel

Dr. Cserháti Ferenc
 plébános

 Egész egyházunk arculata – és egyben missziónké is – változóban van. Csak a változni és fejlődni képes közösségeknek maradt jövőjük. A fejlődés alapja nem valamiféle meghirdetett program, hanem az evangéliumibb életre irányuló elszántság a mai modern körülmények között.

A Missziótanács tagjai ilyen értelemben kívánják közösségünk jövőjét segíteni. Aktív közreműködésük iskolapélda arra, hogyan lehet belülről ható magként megtermékenyíteni egy egész közösséget és környezetét.

A Tanács tagjai jelöltetésükkel máris jelét adják, hogy lelkipásztorukkal együtt felelősséget vállalnak közösségükért. A jelöltek adott esetben nemcsak megválasztott, hanem megbízott tagjai is a közösségnek.
Fő feladatuk a tevékeny közreműködés az élő közösség felépítésében, az egyház üdvösséget és világot szolgáló feladatában.
Tanácstag lehet minden 16. életévét betöltött, missziónk területén bejelentett lakhellyel rendelkező, katolikus hitét gyakorló, magyar keresztény.

Bárcsak minél többen megértenék az idők jeleit, és felelősséget érezve jelöltetnék magukat.

Hogy a ránk váró feladatoknak eleget tehessünk, két dologra van szükségünk: 1. emberekre, akik nem vonakodnak a felelősségtől és munkától; 2. erőre, mely Istentől származik, és Jézusnak az emberek iránti szolgálatában vált láthatóvá.
Merka János

Most, amikor felkértek, hogy írjak pár sort abból az alkalomból, hogy Bibliakörünk vezetését Fehér István atyától Merka János atya vette át, előkerestem a bibliakörön kapott, megőrzött és lefűzött lapokat.
Újra szemembe ötlött, hogy István atya mennyi munkával, gonddal és költséggel készítette az emlékeztetőket. Tudjuk: a színes nyomtatás, a patronok magas ára miatt, nem olcsó mulatság. Átlapozva a szemelvényeket, megelevenedtek emlékezetemben a hajdani bibliakörök. Mennyi új ismerettel gazdagodtunk általuk! Mennyi élményben volt részünk! Eszembe jutottak a videók, melyeket a bibliai helyszíneken tett útjai során Fehér atya maga forgatott és nekünk levetített, vagy a bibliai téma szerint csoportosított képzőművészeti alkotások, melyeket szintén videóra vett s nekünk bemutatott. Teológiai szaktudása mellett technikai ismereteit is latba vetette, hogy a Bibliakör tagjai számára minél élvezetesebb, emlékezetesebb órákat tartson. Hálás szívvel őrizzük emlékét.

Jánosi Margit

Október 7-én, Rózsafüzér Királynőjének ünnepén, mint minden évben, Rózsafüzér Társulatunk megtartotta évi közgyűlését. Vasárnap volt, így a Damenstift-templomban rózsafüzért imádkozva kezdtük ünnepi összejövetelünket, szentmisével folytattuk, melyen nagy örömünkre Patrona Hungariae Énekkarunk két régi szép Mária énekkel szerzett nagy lelki örömet mindannyiunknak. Szentmise után a szokásos rózsafüzér titokcserével zártuk hálaadó templomi ünnepünket.

Ezután átmentünk missziónk otthonába, ahol a nagyteremben szépen megterített asztalok mellé ülhettünk, hogy elfogyasszuk az „agapét", a szeretetlakomát.
Melich Anna társulati tagunk egyszerű, de finom meleg levessel és ízletes süteményekkel várt bennünket.

Kávézás után beszámolóval folytattuk közgyűlésünket, elkészítettük az évi csoportbeosztást, elfogadtuk Cserháti Magdolna és Vitos Margit csoportvezetők, valamint Kárpát Sarolta pénztárosunk lemondását. Megválasztottuk az új csoportvezetőket: Homok Erzsébet és Balogh Mária, aki a pénztárosi teendőket is vállalta. Hálásan köszönjük a korábbi tisztségviselők munkáját, az újaknak kívánunk sok sikert (szerk., plébánosi bejegyzés).
Rózsafüzér Társulatunk védnöke, dr. Cserháti Ferenc plébánosunk külön kérte, hogy a csoportvezetők, lehetőségeik szerint tartsanak szoros kapcsolatot csoportjuk tagjaival és alkalom adtán keressék fel, látogassák meg az idős és beteg társulati tagokat. Új tagok felvételére is sor került.

Társulatunknak hat csoportja van. Már a hazatelepült társulati tagokból is alakult egy csoport. Ők ugyancsak velünk imádkoznak. Öt müncheni csoportunk 75 tagja, plusz a tizenkét hazatelepült társulati tag naponta egy-egy rózsafüzér tizedet imádkozik egy-egy hittitokról elmélkedve, de vannak, akik teljes rózsafüzért is imádkoznak, felajánlva azt a világ békéjéért, hazánkért, papjainkért, embertársainkért és mindennapi szükségleteinkért.

Hogy mit jelentett társulatunk tagjainak ez az összejövetel? A meghitt közösségben megéreztük a szeretetet, ennek fontosságát és melegét. Hála legyen Rózsafüzér Királynőjének és Magyarok Nagyasszonyának!
Kárpát Sarolta
*

Az előző évekhez hasonlóan, szeptember 30-án délután részt vettünk München városának hagyományos őszi zarándoklatán. A gräfelfingi állomástól a müncheni német hívekkel együtt gyalogoltunk imádkozva, énekelve Maria Eichba, ahol Engelbert Siebler segédpüspök, több pappal, köztük plébánosunkkal, főpapi szentmisét celebrált. Valamennyien a  Szűzanya pártfogását kértük egyéni és közösségi életünkben. Képünkön – első sor balról: Rein Barbara, Helga König – a Katolikusok Tanácsától, Christian Penzkofer, a müncheni Hl. Kreuz egyházközség plébánosa, Harsányi Ilona; mögöttük balról: Pereczár Magdolna, Cserháti Ferenc plébános és Schönberger Mária a Maria Eich-i szabadtéri oltárnál.

Balogh Mária

Állomások az AKI-n

A két müncheni magyar cserkészcsapat ebben az évben is részt vett a Kerületi Akadályversenyen, amelyet a cserkészek csak AKI-nak hívnak.
Nem túl hosszadalmas vonatozás után, nagyon örültünk, amikor újra láttuk a sok ismerős arcot. Stuttgartból, Frankfurtból, Berlinből, Mainzból, Bécsből, Linzből, Baselból és persze Münchenből jöttek a cserkésztestvérek, hogy összesen mintegy 150 fős csapatot alakíthassunk. Felvertük sátrainkat.
Kezdődött a program. Az idősebb cserkészek – tizenhét évestől nyolcvan éves korig – felkapták batyujukat és elindultak kijelölt helyükre. Ezek az öreg rókák „játszották az állomásokat" a fiatalabb korosztálynak. Ez azt jelenti, hogy a keretmeséhez passzoló, idén Teleki Sámuel kutató útjaival kapcsolatosan tették fel a feladatokat a tagoknak, akik bizonyíthatták cserkésztudásukat. Az első kerület (Európa) örsei így mérték össze cserkésztudásukat.
Másnap következett az akadályverseny, a pályafutás. Ebben az örsöknek, többek közt, egy saját maguk által készített kocsival kellet felmászni egy hegyre, aztán folyón kellet átkelni egy kenuval, tüzet kellet rakni egy lábosban egy fán és sok más kihívással kellett szembenézniük. Mindegyik örs egészségesen érkezett célba, csak éppen egy-két örs veszett el útközben.
Az AKI végén mindenki örült a szép eredményeknek. Persze nem lehetett mindenki első, de örülhetett, hogy újraláthatta cserkészbarátait. Nekem nagyon tetszet ez az AKI. Remélem, hogy jövőre is ilyen jó lesz, és sokan fognak részt venni rajta. Jó munkát!
Győry András st

Hétvégi Magyar Iskolánk idei tanévnyitója egyben búcsúünnepség is volt. 1996. január 1-től állt iskolánk szolgálatában Kucsera Judit. Munkája valóban áldozatos szolgálat volt. Iskolánk legidősebb tanulóit oktatta nyelvünk, kultúránk, múltunk, hazánk, hitünk és egyházunk jobb ismeretére és szeretetére. Nemcsak tanított, hanem – mint igazi nevelő,– egyben példát is mutatott.

A tanévkezdőn két új szakképzett tanárnőt ismerhettek meg tanulóink.
Józsa Lenke missziónk több csoportjában ismerős. Férjével és két nagy fiával együtt két éve részt vesz Ifjúsági Ének- és Zeneegyüttesünk próbáin és fellépésein, vasárnapi szentmiséinken, lelkigyakorlatainkon, és újabban a Családok fóruma találkozóin. Most Iskolánk középső csoportjának oktatásával bővült munkaköre, melyet Sztermen Ildikótól vett át, akitől két tanévnyi lelkiismeretes helytállás után, idén a júliusi tanévzárón búcsúztunk el.

Varga Mária Diána idén végzett magyartörténelem szakot az egri Esterházy Károly Főiskolán. Dicséretes, hogy müncheni tartózkodásának kezdetétől felajánlotta szolgálatát az itteni magyar gyerekek és fiatalok körében. Szeptember óta iskolánk legidősebb diákjait igyekszik megismertetni nagyjaink üzenetével.

Mindkettőjük nagy felelősséggel járó és nem könnyű munkájára Isten áldását kérjük.
Merka János

Idei őszi ifjúsági lelkigyakorlatunkon, november 9-től 11-ig missziónkon, mintegy 35-en próbáltunk lelki leltárt készíteni. Szívünk zegzugaiban angyalok és démonok után kutattunk, méghozzá oly sikeresen, hogy többen közülük meg is jelentek. A szerencsésebbek közülünk angyalszerepet húztak a sorsoláson – és ezt büszkén eljátszották, a többieknek valamelyik démonnal kellett azonosulniuk.
Játszva és jókedvűen beszélgettünk komoly dolgokról, együtt imádkoztunk, étkeztünk. Jó volt együtt lenni, érezni, hogy egy közösségbe tartozunk, melyben egymást gazdagítjuk, s ahol az idegenben is otthonra lelünk.
Kovács Orsolya

Fiatalok házi kápolnánk oltáránál az ifjúsági lelkigyakorlaton

Egyházi közösségünk Családok fóruma október 14-én megszervezte az évad utolsó őszi kirándulását, amelyre mindenkit meghívott. Az érdeklődés nem maradt el, hisz a kirándulás előtt Münchenből 23 személy vett részt a Rosenheim-i Szent József templomban tartott magyar szentmisén, amelyet ezúttal plébánosunk celebrált; majd 30 perces kocsikázás után megérkeztünk a Hechtsee parjára. Ezt követte a vándorláshoz szükséges beöltözés. Aztán a csodálatosan szép tó partján elindultunk Gießenbachklamm irányába. A verőfényes őszi napsütés néhány kilométer megtétele után ingujjra vetkőztette csapatunk néhány tagját, mint ahogyan ez a Gießenbachklamm lábainál működő vízimalom előtt készült fotónkon is látható. Innen kezdődött aztán az igazi hegymászás, csodálatos sziklafalak között és patakok csobogása mellett. Végül megérkeztünk az 1200 m magasban épült „Schopper Alm" menedékházhoz, ahol hátizsákunkból előkerült az elemózsia. Miután megszüntettük éhségünket, a bajor „esztena" hideg sörével oltogattuk szomjúságunkat. Igazi nagycsaládi hangulatban tértünk vissza a Hechtsee partján hagyott gépkocsikhoz és a legközelebbi viszontlátás reményében váltunk el egymástól.
Balogh Mária

Pihenő a Családok fórumának őszi kirándulásán, az öreg vízimalom mellett, a Gießenbachklamm aljában

Egyházi közösségünk dolgozói
Lelkipásztorok:
Dr. Cserháti Ferenc plébános, a Magyar Katolikus Misszió vezetője
Merka János ifjúsági lelkész
Lelkipásztori kisegítő:Mekker Árpád
Irodai dolgozó: Varga Katalin titkárnő, könyvelő

Munkájával nagy segítségünkre van:
Szenes Anikó Rozália tisztasági felelős
Balogh András   sekrestyés
Sneff János   orgonista
Jussel Ottó   karvezető
Rendelkezésünkre bocsátott épületek
Magyar Katolikus Misszió: 81925 München, Oberföhringer Straße 40. T.: 982637, 982638; Fax: 985419
E-Mail: ukm_muenchen@yahoo.de; http://www.erzbistum-muenchen.de/ungarische-mission
Damenstift-templom:    80331 München, Damenstiftstraße 1.
St. Peter Altenklub:    80337 München, Thalkirchner Straße 11.
St. Josef-templom:     83022 Rosenheim, Innstraße 4.

Hatóságilag bejegyzett egyesületek missziónkon
Magyar Caritas Szolgálat — Ungarischer Caritas Dienst e.V.
Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom – Pax Romana — Bewegung Katholisch-Ungarischer Intellektueller Pax Romana e.V.
Hivatalunkban történik a München-Freising-i Főegyházmegye területén élő újságelőfizetők számára
az ÉLETÜNK, az európai magyar katolikusok havi lapjának adminisztrációja és postázása;
az ÉRTESÍTŐ, egyházi közösségünk heti tájékoztatójának szerkesztése.
Itt látja el feladatát a külföldi római katolikus magyarok püspökének európai delegátusa.

Egyházi közösségünk csoportjai
 · Eucharisztikus közösség (résztvevők a szentmisén)
· Ministránsok (Miniklub)
· Lektorok
· Rózsafüzér Társulat
· Patrona Hungariae Énekkar
· Ifjúsági Ének- és Zeneegyüttes
· Imakör
· Elsőáldozásra készülők
· Bérmálásra készülők
· Lelkinapokon résztvevők
· Ökumenikus imaközösség
· Bibliakör
· Ifjúsági találkozó
· Ökumenikus bizottság
· Egyháztanács
· Családok fóruma
· Szeniorok Klubja
· Hétvégi Magyar Iskola
· Cserkészek
· Magyar Klub
· Német nyelvtanfolyam
· Könyvtárlátogatók
· Széchenyi Kör
 Missziónk otthonában tartják táncpróbáikat:
*  Regösök
*  Komámasszonyok
*  Hétvégi Magyar Iskolánk gyermek táncosai
Cserháti Ferenc

Hétköznapi magyar szentmiséinket a müncheni Damenstift-templomban az ún. „kisünnepeken", körülményektől és „kisünnep"-től függően mintegy 25–50–100-an látogatják.
1993. október 1-je óta missziónk Patrona Hungariae et Bavariae házi kápolnájában hetente egy-két hétköznapi magyar szentmisét tartunk a missziónkon működő csoportok tagjainak (pl. Bibliakör, Imakör, Szeniorok Klubja, lelkinapok, énekkar, stb.). Ezeken a szentmiséken mintegy 15–45-en vesznek részt a heti ÉRTESÍTŐnkben mindig előre jelzett napokon és időben.
Cs. F.

50 éve, hogy a Szabad Európa Rádió megkezdte magyar adását. Október 6-án, erre az évfordulóra emlékezve, mintegy 60 egykori „Szabad Európás", a magyar osztály hajdani munkatársa gyűlt össze Münchenben. A megemlékezést szentmise vezette be a bogenhauseni Szent György templomban. Msgr. dr. Frank Miklós – a katolikus műsorok „Miklós atyája" mondta a misét és a szentbeszédet. Megemlékezett a régi, sajnos már elhalt munkatársakról, a több évtizedes munkáról és arról is, hogy a Szabad Európa Rádió célkitűzése volt: „legyünk feleslegesek!" Felszólította a szentmisén résztvevőket, és rajtuk keresztül minden egykori kollégát, kövessék a szeretet parancsát, hiszen különösen napjainkban erre lenne a legnagyobb szükség. A mise végén Lázár Enikő református tiszteletes asszony mondott imát.

Utána a Magyar Katolikus Misszió épületében ebédre gyűltek össze az ünneplők. A Münchenben élő nyugdíjas „Szabad Európások" nevében – akik ennek a megemlékezésnek létrejöttét elősegítették – László László köszöntötte a résztvevőket, majd András Károly, Borbándi Gyula és Halász Péter emlékezett az eltelt évtizedekre. Dr. Gyarmathy György professzor, müncheni magyar főkonzul közvetlen hangú visszaemlékezéssel arra az időre, amikor ő is hallgatója volt a Szabad Európa Rádiónak, üdvözölte az évfordulót ünneplőket. Gerd Kallhardt, a Bajor Újságíró Szövetség vezetőségi tagja – évtizedeken át kolléga a SZER-nél – a szakma üdvözleteit tolmácsolta. Az Országos Széchenyi Könyvtár – mely a fennmaradt kéziratokat, hangszalagokat őrzi – nevében Monok István főigazgató, Hanák Gábor osztályvezető és Simándi Irén tudományos munkatárs küldött meleghangú üdvözletet, köszöntőt, sajnálatát fejezve ki, hogy nem tud a jelenlegi közlekedési nehézségek miatt személyesen megjelenni az ünnepségen. Ezt követően még sokáig együtt maradtak a kollégák és felelevenítették a munka során „megélt" sok-sok derűs percet.

A Szabad Európa Rádió magyar osztályának 42 éven és 26 napon át tartó tevékenysége 1993. október 31-én 21 óra 40 perckor befejeződött. A kérdésre: elérte-e célját és valóban feleslegessé vált, kiki maga adhatja meg a szíve szerinti választ. Munkája nem volt felesleges. Eredménytelen sem.
A Szabad Európa Rádió magyar osztályának volt munkatársaitól ezzel a jókívánsággal búcsúzunk: ünnepeljék az adás megszűnésének 50 éves jubileumát ugyanilyen jókedélyben!
Ramsay Győző
*
Hogyan lettem
a Szabad Európa Rádió munkatársa

Amikor 1949 őszén, Innsbruckban a Szabad Európa Rádiónak – idézőjelbe téve – „munkatársa" lettem, a Szabad Európa Rádió voltaképpen még nem is létezett.

De mielőtt tovább mennék, elmondom, hogyan kerültem Innsbruckba, mert hiszen Innsbruck átszállóállomásom lett München és a már megvalósult szabadeurópás álom felé.

Innsbruck, Tirol fővárosa, mint erre még sokan emlékezni fognak, a háború után Ausztria francia megszállási zónájának is fővárosa volt. 1947 nyarán a francia megszállók leszerelt magyar katonákból Innsbruck tőszomszédságában őrszázadot állítottak fel. Ehhez bizonyára hozzásegített két körülmény: Magyarország és Franciaország közt nem volt hadiállapot, tehát magyar menekülteket a franciák nem tekintették „exenemy"-knek, hanem egyszerűen „displaced person"-oknak, menekülteknek, – és a második körülmény: a francia zónának a magyarbarátságáról ismert Béthouart tábornok volt teljhatalmú parancsnoka.
Az őrszázad főfeladata német hadifoglyok őrzése volt. Ennél az őrszázadnál amolyan francia-német-magyar tolmácsi állást kaptam, sőt – kivételesen – aránylag tágas lakást is benn a városban. Eredetileg családommal együtt az amerikai zónában, Salzburgban voltam regisztrálva, mint menekült. De most természetesen átköltöztünk Innsbruckba. Az őrszázadnál jó dolgom volt, sokat utaztam, láttam, és tapasztaltam. 1948-49 fordulóján azonban a franciák fokozatosan leszerelték a hadifoglyokat, s a munka nélkül maradt őrszázadot feloszlatták. Az én állásom is megszűnt, – egyetlen vigaszom volt, hogy parancsnokom jóvoltából a lakást továbbra is megtarthattuk.
Újra „szabad" ember lettem, Innsbruckban megismerkedtem néhány disszidált magyar diplomatával és egyházi férfiúval. Beszélgetéseink során növekvő aggodalommal állapítottuk meg, hogy a Vasfüggöny miatt egyre kevesebb megbízható információ érkezik Kelet felől, röviden: nem tudjuk, mi történik odahaza. Valaki felvetette az ötletet, hogy indítsunk kőnyomatost a kommunista hírzárlat legalább részleges ellensúlyozására. És felém, mint „lakástulajdonos" felé fordultak a tekintetek. Az egyik egyházi férfiú különösen lelkesedett az ötletért és hajlandó volt biztosítani a kiadások fedezését. Nem nagy összegről, – mindössze havi 30–40 dollárról volt szó. Fellépése érthető volt: mint elüldözött egyházi ember szeretett volna minél többet tudni az akkoriban felgyorsuló és különösen eldurvuló hazai egyházüldözésekről. Ne felejtsük el: alig pár hónap múlt el a hírhedt Mindszenty-per óta.

A tervezgetések eredménye nem maradt el. 1949. június 28-án útjára bocsátottuk az „Informations Danubiennes" (rövidítve Inf. Dan.) című kőnyomatosunk első számát. Vasfüggöny mögötti hírek és hírmagyarázatok publikálására szántuk, egyelőre hangsúllyal az egyházi eseményeken. Az Inf. Dan. hetenként vagy kéthetenként jelent meg, mindössze 40 példányban, előbb csak magyar nyelven, később franciául, németül és olaszul is. Kizárólag csak „szakmabeli" kulcsembereknek küldtük, nyugati magyar lapok munkatársainak, valamint néhány, jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező személynek.
Nem szaporítom a szót: ha szabad így mondanom, az Inf. Dan. „bomba siker" lett. Valamikor az ötvenes években Kovács Imre megbízást kapott a newyorki Magyar Nemzeti Bizottmánytól, hogy készítsen jelentést a nyugati magyar sajtó helyzetéről. Kovács Imre megállapította, hogy ezek a lapok magyarországi és általában Vasfüggöny mögötti információik 70 százalékát az Inf. Dan.-ból merítették. Sajnos, csak szórványos adataink voltak arról, hogy milyen anyagot vettek át tőlünk a nyugati, nem magyar lapok, sajtóügynökségek, stb. De megemlítek egy példát. Egy kalandos utakon érkezett beszámoló alapján az Inf. Dan. közölte elsőnek a hírt a magyar szerzetesrendek deportálásáról. A hír „szenzáció" erejével hatott Nyugaton.

Az Inf. Dan. sikerének egyszerű magyarázata volt: olyan időpontban jelentkezett híranyagával a nyugati „piacon", ha néha jelentős késéssel is, amikor a megbízható vasfüggöny mögötti információ már egyre inkább hiánycikk számba ment Nyugaton. A hírek szabad áramlásának vagy elfojtásának új változata volt ez, az élmény nem hagyott többé nyugodni s jelentős szerepe volt abban, hogy végül is a Szabad Európa Rádiónál kötöttem ki.

Az új szakasz azzal kezdődött, hogy 1949 novemberében levelet kaptam Szegedy Maszák Aladár disszidált washingtoni követünktől. Úgy tudom, hogy az Inf. Dan. hívta fel rám a figyelmét, mert ő is információs kérdésekkel bajlódott. Levelében, mint a Szabad Európa Bizottság kutatási és tájékoztatási központjának vezetője jelentkezett s értesített, hogy 1950 tavaszán valószínűleg megindulnak a Bizottság tervezett rádiójának adásai. Mellesleg: ebből a közlésből értesültem először a Szabad Európa Bizottság létezéséről és rádióalapítási terveiről. Szegedy Maszák azzal folytatta, hogy aggódik, mert ők a washingtoni messzeségben még kevesebbet tudnak az otthoni életről, mint mi Nyugat-Európában, márpedig alapos helyzetismeret nélkül nem lehet kívülről felvenni a küzdelmet a kommunista rendszerek ellen. Átmenetileg a leggyorsabb megoldás – vélte Szegedy Maszák – a Vasfüggöny mögötti rádiók műsorainak rendszeres figyelése lenne, úgynevezett monitoring szolgálatok gyors kiépítésével a nyugati oldalon. Az ily módon „felvett", lejegyzett anyag sok hasznos információt szolgáltathatna a tervezett új nyugati rádiók szerkesztőinek. Végül Szegedy Maszák megkérdezte: hajlandó lennéke Innsbruckban megszervezni a magyar rádiófigyelő szolgálatot. Mivel kicsiben már megismertem az információhiány nyomorát, sőt szerény eszközeinkkel már harcoltunk is ellene, a washingtoni ajánlatra csak igennel válaszolhattam. A vasfüggöny áttörése mindannyiunk közös érdeke volt.

Az innsbrucki magyar monitoring szolgálat – Szegedy Maszák intencióinak megfelelően – 1949. december 15-én megkezdte működését. 8-10 munkatárs dolgozott az „üzemben", a franciák által kiutalt lakásunkon. A napi anyagot repülőpostával továbbítottuk Washingtonba, ami átlagosan három napos késést jelentett. Szegedy Maszák gyakorlatilag főnökünk, – kellemes, megértő főnökünk volt. A havi ellátmányt is tőle kaptuk, privát úton. Reményeiben nem csalatkozott. Akinek megvolt a „kulcsa" a hazai hivatalos, félhivatalos, vagy sugalmazott rádióműsorok olvasásához, az még a gyerekeknek szóló adásokból is sok hasznos politikai információt meríthetett, a repülőposta késései ellenére is.

1950 februárjában azonban szokatlanul kesernyés alaphangú levelet kaptam Szegedy Maszáktól. Közölte, hogy a hó elején otthagyta a Szabad Európát és visszamegy Amerika Hangjához, ahol már közvetlenül disszidálása után is dolgozott. Csak röviden utalt rá, hogy döntését a Szabad Európa Rádió szervezésével megbízott amerikai gárda konkrét tervei váltották ki. És figyelmeztetett, hogy nekünk, innsbruckiaknak is fel kell készülnünk a valószínű változásokra.

Két-három hét múlva mi is többet tudtunk, hála néhány frissen kinevezett és Innsbruckba látogató amerikai kolléga tájékoztatásának. Megtudtuk például, hogy az új elképzelés szerint a rádiós segédszerveket, mint amilyen a monitoring, kutatás, információgyűjtés, analízis, stb., a Münchenben épülő központban fogják elhelyezni, hogy azonnal elérhető távolságban legyenek a szerkesztőségek számára. S addig is, amíg a müncheni központ elkészül, a már működőképes segédszervek közeli hotelekben kapnak ideiglenes otthont. A módosult tervek szerint gyors iramban szervezkedő rádiónak Washingtont teljesen fel kellett adnia. Az amerikai szerkesztőség, minimális segéderővel, véglegesen New Yorkban rendezkedett be. A többi munkatárs, feltéve, hogy hajlandó volt átköltözni, Münchenbe került. (Így történt, hogy Szegedy Maszáknak, aki több ok miatt is, nem akarta elhagyni az amerikai fővárost, nem maradt más választása, mint a kiválás a Szabad Európa kötelékéből.)

1951 elején mintha minden megmozdult volna körülöttünk. A Szabad Európa Rádió körül letisztult a köd s az intézmény egyre láthatóbb, felmérhetőbb formát öltött. És mi, innsbruckiak se maradtunk pusztán távoli figyelői az eseményeknek. Én új feladatot kaptam: Münchenben egy kutatóosztály alapjainak a lerakását. Elbúcsúztam monitoringos kollégáimtól s egy kis kofferben a legszükségesebb holmival, átköltöztem Münchenbe. Az Inf. Dan.-t bécsi munkatársak vitték tovább, de alig egy év múlva csendesen kimúlt. Az idő túlfutott felette. A monitoring a nyár derekán telepedett át Münchenbe és időközben fel- és elismert fontosságának megfelelőn, egyenesen a félig kész központi épületbe. Modern technikai berendezés várt munkatársaira.

Ugyanebben az időszakban saját menekült életemben is új fordulat történt: családommal együtt megkaptuk az amerikai bevándorlási vízumot. Kiváltam a rádiós gárdából, azt hittem, véglegesen, és az adminisztratív teendők lebonyolítása után, szeptember végén hajóra szálltunk, október elején megérkeztünk New York-ba. Barátaim már két nap múlva bekalauzoltak a rádió még korántsem teljes newyorki magyar szerkesztőségébe. Ott tudtam meg, hogy éppen azokban az órákban zajlott le Münchenben, ünnepélyes keretek közt, a SzER magyar adásainak a megnyitása. Engem azonban más okból hivatott a newyorki magyar részleg főnöke. Rövid bevezető után megkérdezte, mik az amerikai terveim, mert ha nincsenek terveim, mondta, hajlandó lenne felvenni a szerkesztőségbe munkatársnak. Előnyöm, fűzte hozzá, hogy többékevésbé ismerem a müncheni munkamenetet. Nem voltak más terveim, s így néhány nap múlva már elkezdtem dolgozni New Yorkban. Első munkám gyors könyvismertetés volt egy akkoriban megjelent díszes kötetről, amely Sztálinról és a gyerekekről szólt, pontosabban: Sztálin rajongó szeretetéről a gyerekek iránt és a gyerekek rajongó szeretetéről Sztálin iránt.
A hó végén véglegesítettek s ezzel formálisan is a már létező SzER munkatársa lettem. Aztán később valahol a személyzeti osztályon úgy döntöttek, hogy az innsbrucki monitoringnél eltöltött másfél évemet beszámítják rádiós szolgálati időmbe. Így lett valóság abból, amit a legelején mondtam: hogy t. i. a SzER munkatársa lettem, amikor a SzER a valóságban még nem is létezett. Hát így lettem a SzER munkatársa.
München, 2001. október 6.

András Károly

Hétfő, december 24. Szenteste.
22.30–23.30 Éjféli szentmise

Kedd, december 25.
Karácsony, Jézus születése

Szerda, december 26. Karácsony másnapja,
Szent István első vértanú ünnepe

Vasárnap, december 30.
Szent Család vasárnapja

Hétfő, december 31. 18.30-kor előesti szentmise,
év végi hálaadás
* * * * * * * 2002  * * * * * * *
Kedd, január 1.
Újév – Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe

Vasárnap, január 6.
Vízkereszt, Urunk megjelenése

Vasárnap, január 13.
Urunk megkeresztelkedése

Hétvégi Magyar Iskola és cserkészet: jan. 12., 26.; febr. 16., 22–24. (cserkészvezetői konferencia – Ludwigsburg); márc. 2., 16.; ápr. 13., 27.; máj. 11., 18–25. (csapattábor); jún. 8., 22.; júl. 6., 20.

Ifjúsági misék: jan. 20., febr. 17., márc. 17., ápr. 21., máj. 5., jún. 16., júl. 21. (T. D.)

Ifjúsági találkozók: jan. 12., febr. 16., ápr. 13., máj. 11., jún. 8., júl. 6. (18.00–20.30)

Ifjúsági lelkigyakorlat: márc. 8–10.

Ifjúsági Ének- és Zeneegyüttes próbák: minden szerdán 19.00-től 21.30-ig

Bibliakör: jan. 10., febr. 7., márc. 21., ápr. 11., máj. 2., jún. 20., júl. 11.

Magyar Klub: jan. 19, febr. 23., márc. 16., ápr. 20., máj. 4., jún. 15., júl. 13.

Családok fóruma: jan. 25., febr. 22., márc. 22., ápr. 26., máj. 17., jún. 28., júl. 26.

Szeniorok Klubja: jan. 24., febr. 14., márc. 7., ápr. 25., máj. 16., jún. 13. (kirándulás), júl. 18.

Patrona Hungariae Énekkar próbái: minden szerdán 18.30-tól 20.00-ig

Elsőáldozás: máj. 5.
Bérmálás: jún. 16.?
Elsőáldozásra és bérmálásra jelentkezés január 1-ig.

Imakör: minden hó péntekén és: jan. 18., febr. 15., márc. 15., ápr. 19., máj. 17., jún. 21., júl. 19.

Kisünnepek – esti mise: febr. 13. (Hamvazósz.), márc. 19. (Szt. József), ápr. 23. (Adalbert), máj. 1. (Baj. Nagy.), jún. 27. (Szt. László), júl. 24. (Kinga)

Nagyböjti lelkinap: március 3.

Rózsafüzér titokcsere: minden hó 1. vasárnapján

Ökumenikus istentisztelet: február 28.

Beteglátogatás: minden  hó első péntekén.

KMÉM: február 1.

Széchenyi Kör: január 18., február 15.

Egyháztanács gyűlés: január 15.

Nemzeti ünnep, egyházi megemlékezés: március 17.

Egyházközségi farsang: február 9.

Majális: június 30.

Német nyelvtanfolyam: minden szerdán 16.00-tól 18.00 óráig

Komámasszonyok: minden hétfőn 19.00–21.30.

Regös kezdőknek: minden kedden 18.30–22.00

Regös: minden szerdán 19.00–22.00

Könyvkölcsönzés: minden kedden 15.00–17.00

2001. december 20-án,
csütörtökön 18.00 órai kezdettel
karácsonyi ünnepséget
rendez gyermekeknek és felnőtteknek a Hl. Kreuz egyházközségi otthon dísztermében, München – Giesing, Untere Grasstraße – Gietlstraße saroképület.
Megközelíthető az U2-es metróval, a 25-ös és 15-ös villamossal, az  58-as  autóbusszal, kiszállás a  „Silberhornstraße"  megállónál.

Műsoron:
Pásztorjáték, karácsonyi dalok és versek, színjáték, népi táncok.
Ünnepségünk előtt 17.00 órától jótékonysági teadélután és süteményvásár, amelynek bevételét cserkészcsapataink megsegítésére fordítjuk. Ünnepségünk végén megajándékozzuk gyermekeinket, emlékeztetve a karácsonykor kapott isteni ajándékra. Sok szeretettel várunk minden gyereket, fiatalt, szülőt és felnőttet, minden érdeklődővel együtt.

Szívélyes lelkipásztori meghívással

Merka János ifjúsági lelkész
dr. Cserháti Ferenc plébános