Értesítő2004ősz

„Münchenben már 1945 óta tartanak magyar szentmiséket, amelyeken magyarul zeng az egyházi ének. Az ide menekült magyarság nemcsak Isten éltető igéjében keresett erőt és bátorítást, hanem vallásos énekeink szövegeiben és dallamaiban is.

1947. június 29-én dr. Rozsály Ferenc kezdeményezésére, a civil és az egyházi hatóságok engedélyével megalakult a Patrona Hungariae Egyházközség. Ugyanebben az évben dr. Stoll Gábor megalapította az egyházközség énekkarát. 1952-ben ennek a kórusnak Szent István Dalkör a neve, majd később megalakult egy Magyar Kamarakórus, amely éveken át a Szabad Európa Rádió egyik stúdiójában tartotta próbáit. A kamarakórus professzionális tudású énekesekkel rendelkezett, magas szinten énekelt, egyházi rendezvényeken és szentmiséken is fellépett. Ez a kórus a 60-as évek közepén megszűnt. Így a 80-as évekig hiányzott Münchenben egy magyar egyházi énekkar.” (Cserháti Ferenc, Értesítő, 11. évf. 23. sz.)

Már 1979-ben Füstös Antal, a magyar misszió akkori káplánja és Eperjes atya, a misszió vezető lelkésze próbát tettek egy magyar énekkar megszervezésére, ami 1984-ben sikerült is nekik. Felhívásukra 23 személy jelentkezett, és így megalakult az egyházi kórus Patrona Hungariae névvel, amely azóta is működik, és tagjainak száma megnőtt. Sajnos Füstös atya 1985-ben meghalt, de megmaradt az elkezdett nagy műve, amiért emlékét a mai napig hálával őrizzük.

1984-től Cserháti atya vette át a misszió vezetését, és nagy buzgalommal és lendülettel tovább építette az elkezdett művet. Rendszeres heti próbákat vezetett be és állandóan új énekeseket toborzott. Az első tíz évben 111-en „fordultak meg” énekkarunkban. Nagy volt a fluktuáció, azóta többen kivándoroltak, szétszéledtek a nagyvilágban, néhányan meg Isten hívására elköltöztek az örök hazába. A második tíz évben már kevesebb a mozgás az énekkarban. 1994 és 2004 között 71-en látogatták a próbákat. Napjainkig kialakult egy 30-35 tagú törzsgárda, amely szerdánként a Thalkirchner Straße 11. szám alatt

Jussel Ottó karnagy irányításával rendszeresen készül a legközelebbi közreműködésre.

Jussel Ottó már 20 éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal tanít minket énekelni. Nagy zenetudása mellett autoritást és szimpátiát áraszt magából. Persze, neki sem mindig egyszerű a dolga velünk, mert a próbákat legtöbben a napi munka után látogatják, néha fáradtan. Így aztán fegyelmezetlenek vagyunk, és sokat csevegünk szomszédainkkal. Ez persze zavarja a próbát, de a „mi Ottónk” a tőle megszokott humorral és tekintéllyel rendre utasít bennünket. Ha főállása nem engedi, hogy velünk foglalkozzék, helyettese orgonistánk, Sneff János.

A Damenstift-templomon kívül vendégszerepeltünk más helyeken is. Legnevezetesebb fellépéseink: Kapisztrán Szt. János születésének 600. évfordulója (1986) és Szent István halálának 950. évfordulója (1988, rádiós mise) a Kapisztrán Szent János templomban; Friedrich Wetter bíboros látogatása (1995) missziónkon; Bennofest (1999) és Májusi ájtatosság (2000) a Dómban; vendégszereplések a Heilig Blut templomban (2000, 2003); Nemzetek miséje (2003) a Szent Anna templomban, stb. Nincs karácsonyi ünnepség Patrona Hungariae Énekkarunk közreműködése nélkül. Ökumenikus istentiszteleteinken is többször énekeltünk már. A müncheni református gyülekezetből néhányan értékes tagjai énekkarunknak. Repertoárunkban magyar, latin, sőt német nyelvű zeneművek is szerepelnek. Majdnem száz kórusművet tanult meg az elmúlt húsz évben az énekkar. Kedvenc magyar zeneszerzőink Werner Alajos, Harmat Artúr, Bárdos Lajos, Kodály Zoltán művei mellett gregoriánokat és barokk zenét is énekelünk.

Nagy öröm az énekkarnak, ha a fellépés jól sikerül és dicséretet kapunk, így reméljük, a jó Isten tetszését is elnyerjük. A „mi Ottónk” is boldog, megelégedett, hiszen az ő érdeme: fáradsága, türelme, kitartása visz bennünket sikerre.

Az énekkar fáradozását nemcsak dicsérettel jutalmazzák. Évente legalább kétszer vendégeskedünk az Oberföhringer Straßén: novemberben a Cecília-ünnepségen és júliusban a hálaadó szentmise után, a kerti partin. Ilyenkor elmaradhatatlan a magyar nóta és a tánc.

Végül egy érdekesség: Már 1984-ben csatlakozott az énekkarhoz egy német fiatalember. Azóta is ő a legszorgalmasabb kórustag, minden próbán ott van, szép hangja van és tud is énekelni. Habár magyarul nem beszél, az énekszövegeket azért érthetően kiejti, szinte nélkülözhetetlen szólamának.

Ha elmúlik a vakáció, újra elkezdődnek a próbák, akár esik, akár fúj, vagy csúszós, hideg az idő, szívesen megyünk, hogy új éneket tanuljunk, vagy készüljünk a következő szentmisére, mert mindenki tudja, hogy „aki szépen énekel, az kétszeresen imádkozik”. Mindezt tesszük az emberek tiszteletére és Isten dicsőségére.

Az énekkarnak nagy szüksége van utánpótlásra, ezért sok szeretettel várjuk újabb tagok jelentkezését.

Adamko-Hof Anna,

kórustag

Urbs aeterna
avagy ifjúsági zarándoklat az „örök városba”

Olvasgattam az útikönyvet, Róma: Olaszország fővárosa, több mint kétezer évvel ezelőtt alapították, utána egy hosszú lajstrom sok-sok történelmi dátummal... Hihetetlen, hogy mennyi minden történt már Róma város falain belül.

Róma 2004 - Magyarok Nagyasszona kápolnája
Bizony elképzelhetetlen, de amikor az ifjúsági zarándoklat keretében mi is eljutottunk oda, mégis mintha csak minden, amit a könyvben olvastam, életre kelt volna. Róma utcáin sétálva szemem előtt megelevenedett a történelem. A sok rom, a régi épületek árulkodó maradványai egy-egy bepillantást nyújtottak az ókori világ valódi hétköznapjaiba.

És ki hitte volna, hogy egyszer még hasznomra válik az a sok-sok latin óra: templomok, házak falain, akármerre néz az ember, latin felírások. Szinte hallottam még a népet is a Colosseum hatalmas nézőteréről kiabálni a császárnak: „panem et circenses” („kenyeret és cirkuszi játékokat”)! Végignéztem e hatalmas, talán az első stadionok egyikének csataterén és mégis a sok élmény mellett elszorult szívvel jutott eszembe, hogy mennyi ártatlan embernek kellett itt, ennek a „kolosszális” remekműnek közepén kínok között meghalnia, mennyi keresztény szenvedett itt, ahova mások szórakozni jártak.

Utunk során természetesen nem hagyhattuk ki a Forum Romanum, az egykori városközpont megtekintését sem. A koraikat letagadható romok millió apró részleteikkel komoly büszkeséggel tűrték a turistacsoportok rohamát.

Zarándoklatunk célja azonban elsősorban nem a történelmi látványosságok megtekintéséből állt, hanem eljutni abba a városba, ahol keresztény egyházunk alapjai gyökereznek.

Ifjúsági csoportunk részt vett a pápai audiencián, így tehát még hazánk képviselésére is sor került. Hálás énekszóval köszöntük meg II. János Pál pápánknak áldását és mindazt, amit életében tett értünk – keresztényekért és az egész egyházért. Nagy örömünkre alkalmat kaptunk még arra is, hogy a Szent Péter-bazilika alatti Magyarok Nagyasszonya Kápolnában egy reggel misére mehessünk. A kápolna falait különböző magyar szentek domborművei díszítették.

Végül meg kell még említenem a Szent István zarándokházat, ahol megszálltunk, és ahol a nővérekkel reggelenként a ház kápolnájában szintén lehetőség nyílt elmélkedésre és a misén való részvételre.

Ezalatt az egy hét alatt nagyon sok élményben volt részünk, nem csak kulturálisan, hanem lélekben is gazdagodhattunk.

Bár a város hangulatát nem lehet igazán szavakban leírni, csak érezni lehet, ahogy szépsége és történelmi kincse az ember lelkét körbe fogja, mindenkinek ajánlom, mert érdemes látni, és mert úgyis: „minden út Rómába vezet”.

Kováts Dzsudy

A Családok fórumának hétvégéje Rosenheimban

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte az idén a családok „szellemi-lelki önsegélyző csoportja”. (A csoport 1994-ben alakult, abban az évben, amelyet a pápa javaslatára a világ a családok évének választott, felhívva a figyelmet a családok fontosságára és veszélyeztetettségére.) Ezt a jeles jubileumot egy közösen eltöltött hétvégével ünnepeltük a kb. 50 éves átlagéletkorral 2004. május 7–9. között, a rosenheimi Fiatalok Szabadidőközpontjában.

Mint egy nagy család, 16-an két és fél napig együtt laktunk, nagyokat beszélgettünk, sétáltunk, imádkoztunk, énekeltünk, játszottunk, főztünk, ettünk, mosogattunk jó hangulatban.

A sok-sok gyermekneveléssel kapcsolatos téma után most a családot megalapozó és életben tartó házasság volt a beszélgetések tárgya. Több ülésben cseréltük ki gondolatainkat, tapasztalatainkat.

János atya vezette a kezdő beszélgetést „A család és a házasság katolikus szemmel” címmel. Napjainkban éppen a házasság és a család fogalmai kezdenek zűrzavaros tartalmakkal megtöltődni, miközben a család célja, egymás kölcsönös Juniális 2004 boldogítása, az utódok világrahozatala és felnevelése mintha már nem is lenne cél! Ezért újra meg újra tisztázandó az alapfogalmak eredeti jelentése. Felnőttkorba lépő gyermekeink ezirányú nézeteinek alakításában vannak kötelességeink.

A második ülésben Kucsera Judit vezetésével sorba szedtük a sokszor vég nélkülinek tűnő tennivalóinkat a családért, házasságért. Igyekeztünk az erőforrásainkat is számbavenni. Majd két, nemek szerint elkülönült csoportban összeállítottuk a feleségek és a férjek 10-10 parancsolatát. A parancsolatokat a kőtáblába vésésig még érlelni kell, de már a jelenlegi formájukban is biztatóak. A két legérdekesebb parancsolatot a férjek fogalmazták meg, ezeket ízelítőül közkinccsé is teszem: „Viselje el házastársa bogarait!”... hm.... „A papucs csak egy lábbeli!” ...kár!

A kommentárok a feleségektől származnak. Szóval a két fél nézeteinek egyeztetése ott a helyszínen elkezdődött, túl gyors végkifejlet nem remélhető, ha tekintetbe vesszük a felek közötti jelentős véleménykülönbségeket. Egyedül ennél a napirendi pontnál robbantak ki heves viták. Ha nem is értettünk minden pontban egyet, de sokat tanultunk egymás kívánságaiból. Biztatnék minden házaspárt saját változatok elkészítésére. Lehet kevesebb parancsolattal is összeállítani.

Vasárnap délelőtt még beszélgettünk arról, hogyan alakul át a család a gyerekek felnövésével, hogyan birkózzunk meg a „feladattalanság“ rémével. Egyik megoldásként adódhat, a közösségünkben egyedül maradt idős embereket a gyerekneveléstől felszabaduló időnkben segíteni.

A sok jóízű beszélgetésen kívül mire emlékszünk vissza még szívesen? A kakukk dalos ébresztőre, a tavak partján a hódnyomok keresésére, a pompásra grillezett húsokra, a gyertyás esti imára, a nagy nevetésekre, az asztalfoci, ping-pong- és biliárdmeccsekre (fiúk), az anyák napi szépen terített reggeliző asztalra a felséges rántottával (lányok).

Megint bebizonyosodott, érdemes néha kivonulni a „vadonba”, időt szánni egymásra.

Vasárnap délben a rosenheimi magyarokkal közösen ünnepelt szentmise után búcsúztunk el egymástól.

Vizy Zsuzsa

Ebben az évben úgy döntöttünk, hogy a müncheni magyar cserkészcsapat pünkösdi táborát Magyarországon tartjuk, hiszen ott júniusban már jó meleg nyár van. Érdemes hát útra kelni az esős német nyárból, meg különben, valamikor csak meg kell ismerni Magyarországot is!

Győry András, az új csapatparancsnok

A cserkészek egy része és a felszerelés autókkal, mi tizenketten vonattal indultunk a nagy utazásra. Csobánka, a Pilisben fekvő cserkésztábor volt az úticél. Reggel kilenckor találkoztunk rengeteg csomaggal fölmálházva a müncheni főpályaudvaron. Itt derült ki, hogy nem egy helyen ülünk a vonatban. Nehéz szervezés következett, de mivel cserkészek vagyunk, az út első órája alatt sikerült az utastársainkat meggyőzni arról, hogy ők is jobban járnak, ha mi együtt ülünk. Aztán már nem volt más dolgunk Budapestig, mint lelkileg is felkészülni a ránk váró további kalandokra. Budapestről metróval, hévvel, busszal és sok szerencsével érkeztünk meg a táborhelyre. Az autóval érkezők többsége már ott is volt, és így mi, nagycserkészek rögtön belekezdtünk sátraink felépítésébe. A kiscserkészek is berendezték hálóhelyüket a házban. Mire besötétedett, már állt a tábor és ügyes kezek megrakták az első tábortüzet. Reménykedtünk benne, hogy a tűz a vizes fa ellenére meggyullad, s lesz hol kicsit megszárítkoznunk. Ugyanis a pünkösdi magyar nyár már az első nap nagyon nedvesen fogadott minket. A gyülekezőhely is rendesen átázott, s mire az első zászlófelvonásra sor került, már bokáig ért a sár. Ettől azonnal otthon éreztük magunkat.

A következő reggel napsütéssel és csapatpóló festéssel kezdődött. Mindenki nagyon élvezte a munkát és a napsütést. Aki éppen nem festett, métában (a baseballhoz hasonló játék) próbálta ki erejét és ügyességét. Délután indultunk első városnéző kirándulásunkra Esztergomba. Városi akadályverseny során megnéztük a királyi várat, megkerestük Katona István híres történetíró lakóházát, megnéztük és lerajzoltuk a Bazilikát, Magyarország legnagyobb templomát, utána még egy misét is hallgattunk ugyanott.

Mint minden évben, a portya, azaz a többnapos kirándulás volt a tábor egyik fénypontja.

Mivel az idősebb korcsoporthoz tartozom, mi kétszer is a táboron kívül aludtunk. Mi készítettük elő az utat az őrsöknek, így mi már a portya előtt egy nappal este tíz óra körül útnak indultunk egy ritka szép természetvédelmi területen, a Holdvilágárkon keresztül. Hatalmas, folyóvíztől simára csiszolt sziklák között vezet az út. Legendákkal övezett környék, kereszténység előtti, ősi hitvilágunk kultikus helyeként tartja számon az emlékezet. Talán itt temették el Árpád fejedelmet. Ugyan a holdvilág helyett itt is az eső volt az útitársunk, azért élveztük az éjszakai vándorlást. Teljesen kifáradva, éjjel egy óra körül úgy döntöttünk, hogy lepihenünk. A magunkkal hozott ponyvákból sátrat építettünk és vacsoráztunk. Másnap reggel folytatódott az út gyönyörű tájak és falvak között. Annak ellenére, hogy többször eltévedtünk, csak keveset késtünk a második alvóhelyünkről és bőven volt még időnk a többieknek előkészíteni egy városi akadályversenyt Visegrádon. Este 10 órára az utolsó őrs is megérkezett és mindenki elmesélte, hol tévedt el és hányszor. A legügyesebbeknek sikerült a kb. 14 km-es útba 20 km-nyi kerülőt is beépíteni. Mások a tartalék ennivalót méretezték túl, és több őrsre való élelmet cipeltek, majd beleszakadtak. Azaz, mindenki bőven megszolgálta az aznapi vacsorát és az éjszakai pihenőt. A ponyvák alatt „megágyaztunk”, gyorsan elaludtunk és sült szalonnáról álmodtunk (ugyanis a természetvédelmi területen nem szabad tüzet rakni).

Cserkésztábor 2004
Másnap autóval elvitték a csomag nagy részét. Ilyen módon megkönnyebbülve megmásztuk a visegrádi várhegyet, megnéztük a Fellegvárat. A délutáni strandolást az eső megakadályozta, de a jó hangulaton nem rontott.

2004. június 10-én ragyogó napsütésre ébredtünk. A 47 személyből álló kiránduló csoportunk Straub Ádám autóbuszvezetővel fél hétkor elindult négynapos útjára.

Münchent elhagyva Merka János plébános köszöntötte csoportunkat, majd a reggeli imával és egy szentírási gondolattal hangolt bennünket lelkileg az útra. Nürnberg előtt megtartottuk első félórás pihenőnket, majd Bayreuth környékén, Úrnapja lévén, a plébános úr szentmisét celebrált egy autópálya-kápolnában.

Potsdamba érkeztünk 15 óra körül, ahol jól képzett idegenvezető ismertette Nagy Frigyes porosz király érdemeit és a Sanssouci palota történetét. Ez a palota Nagy Frigyes nyári rezidenciája volt. A helyi idegenvezető végigvezetett a palota termein, ahol a korabeli festmények, pompás berendezések, falfestmények, vendégtermek (pl. Voltaire-, koncert-, márványterem, stb.) pompáiban gyönyörködhettünk. A palotát teraszosan kiképzett park veszi körül. Itt van eltemetve a király, kedvenc kutyái között.

Berlini kirándulás 2004
Idegenvezetőnk végigkalauzolt még Potsdam városközpontján, valamint nevezetes utcáin. Megmutatta a holland városrészt, az orosz kolóniát (Alexandrowka), a KGB hajdani székhelyét és a Cecilienhof-ot, ahol 1945-ben a nagyhatalmak megkötötték a potsdami békét.

Potsdamból Berlinbe azon a nevezetes hídon haladtunk át, ahol a megszállás idején a politikai foglyokat kicserélték. Később a „Majestic” szállodában elfoglaltuk szálláshelyünket.

Június 11-én reggeli után helyi idegenvezetővel elindultunk a város központja felé. Végighaladtunk a nyugati rész leghíresebb főutcáján, a Kurfürstendamm-on, amely a város legfontosabb bevásárló- és szórakoztató utcája. Elhajtottunk Berlin jelképe, a Vilmos császár-emléktemplom (Kaiser-Wilhelm-Gedächtniskirche) romjai és a mellette kék üvegtéglákból épült oktogon templom előtt, majd a Potsdamer Platz-on megcsodáltuk a Sony-Center modern üzleteit és épületeit.

Berlini kirándulás 2004_2 Berlin Németország fővárosa, legnagyobb városa, de nem a legrégibb. Először az 1200-as években történik említés róla. 1411-ben a Hohenzollerek uralkodása vette kezdetét Brandenburgban és Berlinben. 1539-ben Luther hatására II. Joachim fejedelem protestáns vallásra térítette a lakosság nagy részét. 1701-ben I. Frigyes porosz király vallási menekülteket fogadott be, ezáltal francia életformát honosított meg a városban (hugenotta hatás) és kezdetét vette templomok, paloták és szobrok valamint impozáns középületek tervezése és kivitelezése. Ilyen például a Charlottenburg kastély. Ezt a palotát a király feleségének, Sophie Charlotte-nak építtette.

A Berlini Dóm a XIII. századból származik. Ebben az időszakban a templom katolikus, 1539-ben Luther hatására pedig evangélikus. 1613-ban János Zsigmond király és császár áttér a kálvinista hitre, és a templom kálvinista lesz. 1894-től 1905-ig újjáépült olasz reneszánsz stílusban. A második világháborúban erősen megrongálódott épület helyreállítása 1984-ben ért véget. Jelenleg régi szépségében pompázik és az Evangélikus Unióhoz tartozik. A templom alatt van a Hohenzollern-sírbolt. Itt nyugszik többek között I. Frigyes és felesége Sophie Charlotte.

A Szent Hedvig székesegyházat Nagy Frigyes porosz király megbízásából 1747-től 1773-ig építették a római Pantheon mintájára. Ma a berlini katolikus érsek székesegyháza. Nevét Szilézia védőszentjéről, szent Hedvigről kapta.

A Reichstagsgebäude (itt székel a Német Parlament) megtekintése hosszas sorban állással kezdődött. Kb. egy órai várakozás után sikerült bejutnunk a híres kupolába, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egész városra, – ritka, felejthetetlen élmény. Az épület 1945-ben teljes egészében elpusztult. 1957-től 1971-ig újra felépítették. A kupolát jelenlegi formájában az egyesítés után kapta.

Június 12-én idegenvezetőnkkel a Múzeum-sziget felé haladtunk. Műemlékek és szoborcsoportok ejtettek bámulatba bennünket. Ilyen pl. a 67 m magas Siegessäule (Győzelmi oszlop), amely 1873-ban épült, tetején a Győzelem istennőjének csodálatos alakjával(8,3 m).

Berlini kirándulás 2004 - Brandenburg-i Kapu A Brandenburg-i Kapu szintén történelmi viharok színhelye. Az athéni Akropolis kapuzatának mintájára 1788 és 1791 között építették, tetején a négylovas kocsi, a Quadriga s rajta a Győzelem istennője. A második világháborúban a kapu súlyosan megrongálódott, a Quadriga megsemmisült. Az 50-es években a kelet-berliniek rendbe hozták a kaput, Nyugat-Berlinben ismét elkészítették a Quadrigát, valamint a Győzelem istennőjének szobrát és azt régi helyén újra felállították.

A Brandenburg-i Kapu és a Friedrichstraße között láthatóak az Állami könyvtár, Opera és a híres Humboldt Egyetem, amelyen közel 30000 diák tanul.

A Spree-n tett hajókirándulásunk alkalmával a folyó felőli oldalról is láthattuk az elnöki palotát, a kormány székhelyét, a hozzátartozó minisztériumokat és számos hidat.

A sétahajózás után a Pergamon múzeum világhírű és szinte egyedülálló remekműveit csodáltuk meg. A kiállított anyag élő bizonyítéka egy letűnt antik kultúrának és archeológiai értéke felbecsülhetetlen. Itt láthatjuk a görög és római építészet csodálatos mesterműveit, az iszlám művészet remekeit, babilóniai és szíriai leleteket, stb. Ezek közül talán a leghíresebb a „Pergamon Oltár”, a görög építészet remeke. Évente kb. 800.000-en látogatják.

Vasárnap, június 13-án néhányan még éltek választójogukkal, és a berlini Magyar Nagykövetségen, a híres Unter den Linden-en leadták szavazatukat az Európai Parlamenti választások alkalmából, majd búcsút intettünk a Brandenburgi Kapunak és a szomszédságában épülő holocaust emlékműnek, és hazaindultunk. Bayreuth határában ebédszünetet tartottunk és az autópálya-kápolnában hálaadó szentmisét celebrált csoportunknak a plébános úr. Fáradtan, de élményekben gazdagon érkeztünk Münchenbe.

Rozsnyai Gréte (Katalin)

Annak ellenére, hogy a szokatlanul hűvös június és a tartós eső alaposan próbára tette az idei nyáron a napsütés után sóvárgók kedélyét, mégis sokan vették az optimizmust és bátorságot, hogy részt vegyenek a Magyar Katolikus Misszió által szervezett kiránduláson, amely Bajorország legszebb tájainak egyikéhez, a Königssee-hez vezetett.

Így aztán június 24-én reggel Straub Ádámnak az Alter Botanischer Garten előtt parkoló, indulásra kész autóbusza megtelt az utolsó ülőhelyig bizakodó, derűlátó utasokkal.

A müncheni forgalmi dugókat magunk mögött hagyva, lelkes sofőrünk Salzburg felé kanyarodott, s hamarosan feltűntek a komor felhők mögül az Alpok fenséges hegyvonulatai. Az útközben elmondott közös fohász és rózsafüzér nemcsak a lelkünket, de a sötét felhőktől borús eget is megtisztítani látszott; Bad Reichenhall-hoz közeledve megcirógattak bennünket az első napsugarak is!

A Königssee, amelyet a bajorok nemcsak, hogy a teremtés koronájának, hanem annak is legszebb ékköveként emlegetnek, az északi oldaláról bontakozott ki szemünk előtt. Aki nem látta, elképzelni sem képes, milyen csodás a tó fekvése a Watzmann és Hagen hegyek által körülfogva, milyen mély (188 m) és tiszta a vize, amely a smaragdzöld színek minden lehetséges árnyalatát tükrözi a felvillanó napfényben...

Amíg hajónkra vártunk, a táj lenyűgöző varázsa: a szeszélyes csipkézetű, részben még hóval borított hegycsúcsok, a sebesen lezúduló vízesések, a tájon honoló fenséges nyugalom szinte megbénított mindenkit; még a fényképezőgépek exponálása is elhalt néhány percre...

Ifjúsági kirándulás a Königssee-hez Ebben a szinte ünnepélyesnek mondható csendben hangtalanul siklott velünk az elektromos meghajtású hajó, a 602 méterrel a tengerszínt felett fekvő, mintegy 8 km hosszú és 1,2 km széles tavon, amelynek bizonyos, csak kevesek által ismert pontján, valódi "Echo"-t, visszhangot csalt ki vízikalauzunk trombitája, akárcsak Tihanyban valamikor réges-régen…

Még magunkhoz sem tértünk a csodálkozástól, a tó nyugati partján, a kinyúló félszigeten feltűntek a St. Bartholomä-templom hagymakupolái. Az 1200-ban ágoston rendi barátok által felépített kápolna az idők során egyre bővült és mai barokkos formája kb. 500 évvel később alakult ki. Itt, ebben az ősi zarándoktemplomban éltük meg a második „csodát”, a váratlanul szépre fordult, napsütéses idő mellett; János atya olyan szívet és lelket felemelő szentmisét celebrált, hogy még a betévedő angol és svéd turisták is áhítattal hallgatták.

Ebéd után, melyet az egykori vadászkastély szeles teraszán fogyasztottunk el, maradt még bőven idő egy kellemes sétára a St. Bartholomä félszigeten. Itt hallottuk, hogy a legenda szerint a jó Isten a Königssee-t és környéket jókedvében teremtette, ezért rakott ide minden szépet és jót egy helyre; vizet, hegyeket, erdőt, szigetet.

A varázserdei (Zauberwald) gyalogtúra során mi is részesei lehettünk a háborítatlan, az élő természet varázsának. Ott jártunk Isten teremtő jókedvének nyomdokain, ahol a hihetetlenül kék égbolt ölelkezik a hegyekkel, a tavak (Hintersee) smaragdzöld vízével, a lezúduló források sistergő árjával, a romantikusan kanyargó erdei ösvényekkel, ott ahol a földön botorkáló emberi lélek is a teremtés közelébe emelkedhet... Keresztelő Jánosra emlékeztünk (születésének ünnepe lévén)...

Megemlékezésekben, ünneplésben egyébként sem volt hiány az út során. Elbúcsúztunk Straub Ádámtól, aki utoljára nyergelte meg autóbuszát nyugalomba vonulása előtt. Pezsgővel, süteménnyel és énekszóval köszöntöttük születésnapját, illetve névnapját ünneplő kirándulótársainkat. A „Serkenj fel kegyes nép” című dallal kezdtük, s aztán abba sem tudtuk hagyni a nótázást. Egész úton hazafelé, daloktól volt hangos a buszunk, egyik szép magyar nóta követte a másikat.

A feledhetetlen élményeket nyújtó, tanulságos, családias-baráti légkörű, vidámságban, jókedvben bővelkedő sikeres kirándulásra egészen biztosan még sokáig emlékezni fogunk!

Lányi Irén

Rosenheimban,

minden hó 2. és 4. vasárnapján 12.30-kor, előtte gyóntatás a St. Josef-templomban:

Innstraße 4., 83022 Rosenheim

Erdingben,

előzetes értesítés szerint 17.00 órakor a Hl. Geist-templomban,

Landshuter Str. 8., 85435 Erding

Felhívás magyar-német óvoda ügyben

A Bóbita egyesület keretén belül München központjában előreláthatólag 2005. január 1-től 3–6 éves gyermekeknek magyar-német napköziotthonos óvoda kezdi meg működését.

Célunk olyan tevékenységközpontú óvodai nevelés, ahol a mindennapos kétnyelvű napirend folyamatában a gyermekek érett testi-lelki fejlettséggel és játékos tevékenységek által szociális érettséggel rendelkezzenek. Képesek legyenek világra nyitott gondolkodással és érzelemgazdagsággal a magyar anyanyelv kommunikációját és megértését elsajátítani, fejleszteni; a magyar nép hagyományait (a magyar kultúrát) őrizni, ápolni. Majd a német nyelv kíséretében az iskolára való felkészültség követelményeinek eleget tenni, s ezáltal a közösségbe, társadalmi életbe beilleszkedni.

Érdeklődni lehet: a Bóbita e. V. vezetőinél, Égerházy Csilla, óvoda- és drámapedagógusnál a 08151-746563-as és 0174-370 56 11-es telefonszámokon, vagy Erli Erika szociál-pszichopedagógus (és logopédusnál) a 089 – 58 92 99 07-es számon.

Égerházy Csilla

Adományok ÉRTESÍTŐNK postázási költségeire

2004. március 1. – 2004. június 30-ig

Amrein Elisabeth 10, Angyal János u. Irén 10, Árpa Katalin 50, Artner Kálmán 15, Baranowski Ilona 15, Baumgartner Anton 10, Becker Márta 10, Billanitsch László 10, Bittera Jenő 20, Bokor Attila 10, Bornyász Helena 10, Bory Magdolna 10, Börzsönyi Gizella dr. 50, Clev Bernadett 20, Czövek László 20, Cseh Béla 10, Csomor János u. Emőke 20, Diekötter Ágnes 30, Dinnyés Enikő 50, Dóry Zoltán 15, Dreher Johann 20, Drobilits Andreas 20, Erdei Imre 25, Eselsey Erzsébet 10, Farkas László 10, Fasching Nikolaus 15, Fáskerty Gábor 20, Fényes Elemér 20, Fenyvesi Anni 10, Fesztini Mária 20, Gelsey Erzsébet 10, Habsburg-Lothringen Kinga von 50, Hahn Florian 10, Hatzack Idmar 20, Hauk Jolán 20, Hauler Elisabeth 20, Heil Margit 20, Heiloway Gisela 10, Hellmeier Katharina 50, Heuberger Palma 20, Horváth Péter 20, Horváth Thomas 30, Hörwick H. 10, Ihsen Klára 50, Inoka Peter 50, Kaiser Josef u. Maria 10, Kaiser Stefan 10, Kálmán Zoltán 50, Kelemen Ferenc 10, Kis Karl 10, Koncz Zoltán Dipl.-Ing. 30, Korner Gizella 15, Kovac István 30, Kovac Josef 10, Kozo László 50, Kukola Terézia 20, Kund Johann 30, Madl Cecília 40, Maier Bernadett 15, Marcello Eva 10, Máriássy Zsuzsa 10, Mayr Judith 15, Mészáros József 10, Mihályka Lajos 30, Moosbauer Maria 25, Muehsam Erika 20, Nadjpál Erzsébet 20, Nagymihály Z. 10, Németh Antal 10, Neu Anton 30, Novotny Rudolf 50, Onodi László dr. 20, Ölvedi Klára 50, Parazik Tibor 20, Per Kira 10, Rauser Maria 25, Reiz Maria 25, Ricz István 30, Ritzer Judit 30, Ruisz Rezső 15, Schauder Mária 20, Schell Erika 55, Schmidt Anna 20, Schmidt Henrietta 10, Schmidt Maria 50, Schneller Georg dr. 20, Schütz Katalin 20, Siegler Egon 50, Somogyi István dr. 10, Soós Paul 40, Spitz Ida 30, Stadelhofer Magda 15, Stoll Maria 7, Susits Tamás dr. 30, Szabó Karl 7, Szalay Johann 10, Szüllő Ilona 15, Toerring Maria grófnő 30, Tóth F. 10, Tunner Helene 40, Vajkoczy Judit 10, Valinth Attila 20, Vass Gyuláné 20, Vetterling Günter 20, Vizmaty Josephine 10, Zichy Paul 20, Ziss Éva 50, Zsók Otto dr. 25 €uro.

Hálásan köszönjük szíves adományaikat. Isten fizesse meg! (Varga Katalin)

Magyar orvosok Münchenben és környékén,

akik praxisuk címének közlését ÉRTESÍTŐnkben lapzártáig kérték

Ssz.	Név, szakosodás	Cím	Telefon
1.	Dr. Balás András, ambuláns és kórházi sebész	Freischützstr. 96, 81927 München	*089-95 92 72 22*
2.	Dr. Ballya Zsolt, urológus	Sendlinger-Tor-Platz 10, 80336 München	*089-59 41 71*
3.	Dr. Boór Márta, nőgyógyász	Isenschmidstr. 19, 81545 München	*089-622 77 120*
4.	Dr. Csiky-Strauss László, nőgyógyász	Hohenzollerstr. 97, 80798 München	*089-271 21 00*
5.	Dr. Csiky-Strauss Margit, fogorvos	Rheinstr. 30, 80803 München	*089-36 55 21*
6.	Dr. Domann Gabriel, fogorvos	Oberföhringer Str. 169, 81925 München	*089-957 84 10*
7.	Dr. Fajnor Judith-Éva, OFG=HNO	Leonrodstr. 69, 80636 München	*089-129 21 00*
8.	Dr. Heller Julius, fogorvos	Zaubzerstr. 13, 81677 München	*089-47 80 27*
9.	Dr. Hury-Bencze Antónia, fogorvos	Berliner Str. 18, 85221 Dachau	*08131-14 289*
10.	Dr. Inoka Péter, OFG=HNO	Karlsplatz 3, 80335 München	*089-59 81 42*
11.	Dr. Kisgyörgy Zoltán, mozgás és reha szakorvos	Lachnerstr. 1, 80639 München	*089-13999085/86*
12.	Dr. Lamper József, mozgásszervi szakorvos (ortopéd), akupunktúra, chiroterápia	Wettersteinplatz 2, 81457 München	*089-620 30 462*
13.	Dr. Linde-Krakowszky Zsuzsa, bőrgyógyász	Viebigplatz 4, 80686 München	*089-57 33 56*
14.	Dr. Lintner-Remmele Judit, pszichoterápia	Schleißheimer Str. 130, 80737 München	*089-123 69 10*
15.	Dr. Lippóy László, általános orvos	Schleißheimer Str. 117, 80737 München	*089-351 27 25*
16.	Dr. Neppel Zoltán, nőgyógyász	Marienplatz 1, 80331 München	*089-220 464*
17.	Dr. Rab Enikő, általános orvos	Stemplingeranger 10/I, 81737 München	*089-637 71 16*
18.	Dr. Rencz Tibor, sebész	Carl Jordan Str. 9, 83059 Kolbermoor	*08031-949 83*
19.	Dr. Rózsa László, OFG=HNO	Truderinger Str. 283, 81825 München	*089-42 72 48 00*
20.	Dr. Siményi László, szemorvos	Münchener Str. 42, 82008 Unterhaching	*089-61 82 74*
21.	Dr. Staroscik Péter, fogorvos	Bauerstr. 37, 80798 München	*089-271 41 72*
22.	Dr. Supala Kolos, urológus	Milbertshofener Str. 90, 80807 München	*089-35 25 29*
23.	Dr. óvári Szeőke Csongor, általános orvos; a praxis oktató rendelője az LMU-nak	Ungererstr. 161, 80805 München	*089-36 29 93*
24.	Dr. óvári Szeőke Szilárd, belgyógyász, gasztroenterológus	St. Veit-Str. 11, 81673 München	*089-43 129 78*
25.	Dr. Venczel József, általános orvos	Adelheidstr. 23, 80798 München	*089-27 29 460*
26.	Dr. Venczel Márta, általános orvos, akupunktúra	Adelheidstr. 23, 80798 München	*089-27 29 460*

Müncheni Magyar Katolikus Misszió

Egyházközségi kirándulás Berlinbe

2004. december 19-én 17.00 órától

karácsonyi ünnepség

a Salesianer Don Boscos Jugendwohnheim disztermében,
81669 München, Sieboldstr. 11, a Rosenheimer Platz közelében.

Magyar orvosok Münchenben és környékén,

Telefon

Müncheni Magyar Katolikus Misszió

Egyházközségi kirándulás Berlinbe

2004. december 19-én 17.00 órától

karácsonyi ünnepség

a Salesianer Don Boscos Jugendwohnheim disztermében, 81669 München, Sieboldstr. 11, a Rosenheimer Platz közelében.

Magyar orvosok Münchenben és környékén,

Telefon

a Salesianer Don Boscos Jugendwohnheim disztermében,
81669 München, Sieboldstr. 11, a Rosenheimer Platz közelében.